Augusztus 21-én este figyelmetlen voltam és egy autó elé szaladtam. Nagyot ütött az autó rajtam, a két hátsó lábamat nem tudtam mozgatni. Nehezen vonszoltam le magamat az út szélére két lábbal, miközben az érzéketlen lábaimat felsértette az út érdes felülete. Egy bokor aljában húztam meg magam várva, hogy mozgatni tudjam a végtagjaim, de hiába.
Nem sokkal később egy vidám társaság jött arra gyalog és én hangosan nyávogva kértem segítséget. Szerencsémre meghallották és oda jöttek hozzám. Látva siralmas állapotomat, rögtön egy pulóverbe csomagoltak és bevittek a szállásukra. Kaptam egy kis tejet ami jól esett, hiszen nagyon kiszáradtam. Megtalálóim interneten keresték a legközelebbi állatkórházat, hogy minél előbb szakszerű ellátást kapjak. 20 km-re lévő városban volt az ügyeletes kórház, így egy dobozban a kocsijukba tettek és vittek az orvoshoz este 22 óra után.
A kórházban megröntgeneztek, ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam. Kiderült, hogy nincs eltörve semmim, de érthetetlen oknál fogva a lábaim lebénultak. Az ultrahang viszont kimutatta, hogy vemhes vagyok. Megkérdezték, hogy el akarnak-e altatni, mire azt mondták megtalálóim, hogy nem. Kaptam három injekciót és közölték, hogy amennyiben nem lesz javulás, akkor másnap vissza kell menni.
Augusztus 22. Az éjjel nyugodtan aludtam, fájdalmaim nem voltak és enni is kaptam. A lábaimat viszont továbbra sem tudom mozgatni, ezért az új gazdáim – remélem mondhatom így – a kosárban adnak enni és inni, valamint tisztába tesznek, mivel a dolgomat is csak fekve tudom elvégezni. Délután ismét bevittek az állatkórházba, ahol újra megvizsgáltak. A doktornő azt mondta, hogy talán 1-5 % esély van arra, hogy meggyógyulok és ismét megkérdezték elaltassanak-e? A nem leges válasz után gyógyszereket írtak fel, majd közölték, hogy két hét lesz a kritikus időszak. Ha addig semmiféle változás nem áll be, akkor sajnos végleg béna marad a két hátsó lábam.
Augusztus 23. A nyaralás véget ért a gazdáim számára, akik magukkal vittek otthonukba. 160 km autózás után érkeztünk meg új otthonomba. Kaptam egy új ládát, mert nem szabad mozognom. Lemosdattak és tiszta alátétet kaptam, amit rendszeresen cserélnek, mint egy kisgyermeknél, ugyanis a vizeletet és a székletet nem tudom tartani. Az éjszaka nyugalmasan telt el, fájdalmaim nincsenek.
Augusztus 24. Ma megkaptam a gyógyszereket és tisztítókendőket vettek nekem, amivel letörölgetnek, hogy ne fetrengjek a saját „mocskomban”. Elvittek a helyi állatorvoshoz, hogy megbeszéljék a terápiát, de szabadságon van, majd csak két nap múlva lesz rendelés. Egy kicsit kint voltunk a levegőn is. Érdeklődve néztem az új környezetemet. Páran megcsodáltak, mert azért helyes cica vagyok. Csak akkor döbbentek meg, amikor látták, hogy nem tudok felállni. Ennek ellenére jól esett az érdeklődésük.
